A Kornati Nemzeti Park Horvátország egyik legszebb és legnépszerűbb nemzeti parkja. Az 1980-as évek elején nyilvánították természetvédelmi területté. Nevét a legnagyobb szigetéről, a Kornat szigetről kapta. Területe 220 km2 amelyen közel 150 fehér kopár, sziklás sziget található. Ezek a kis szigetek úgy néznek ki mint a bálnák hátai: ívesek és szürkék. Az egész nemzeti park olyan mintha egy bálnaraj szabadult volna az Adria ezen részére.

De mi is a titka, hogy sok-sok turista eljön és megcsodálja – e gyönyörű térséget? Találgathatunk, hogy mi is lehet… azonban bizonyos, hogy a gyönyörű  tengeri látványvilág egyik fontos eleme a szigetek nyílt tenger felé néző partszakaszain szinte függőlegesen magasba emelkedő,  fehér sziklafalak – melyeket a szigetvilág «koronáiként» emlegetnek, s amelyek szinte vizuális védjegyévé váltak a szigetcsoportnak.
Bizonyos szigeteken megtalálható madárfajok, köztük Vándorsólyom, sarlósfecske, üstökös kárókatona – hogy csak a legtipikusabbakat említsük a koronás sziklákon tömegesen fészket rakók közül, s akiket a valószínűtlenül meredek sziklaóriásokkal együtt csak a távolból csodálhatunk, a sziklamászás itt ugyanis szigorúan tiltott.
A szigetek körül hét jól feltárt búvárterület várja a tengeralatti tájak megszállottait, akiket a helyi búvárközpontok tapasztalt munkatársai látnak el első kézből származó konkrét tippekkel. Azt már csak a búvárkodók kedvéért tesszük hozzá, hogy a sziklafalak esési szöge a vízfelszín alatt is változatlan…

Akik inkább a szárazföldi kalandozásra szavaznak, azoknak túrázást javaslunk a szigetek csúcsain létrehozott kilátókhoz (Metlina, Opat, Vrujsko, Litnji-csúcs, Otočevac), melyekről akár a nemzeti park teljes területe is belátható. A nemzeti park szárazföldi területeinek nagy része a helybéliek magántulajdonában van, ezért a szigeteken barangolva tartsuk tiszteletben a birtokhatár-jelöléseket. Ezeket a határokat jól látható szikla kerítések és egyéb bekerített  eszközökkel ellátták.  
A szigeteken az emberi civilizáció több mint egy évezredes nyomai is fellelhetőek: Kornat és Žut szigetek magaslatain barangolva illírkorabeli rommaradványokra és kőhalmokra bukkanunk, Kornat-szigeten a bizánci időkből (feltehetőleg a 6. századból) származó Tureta-erődítményhez érdemes felsétálni, mely a maga idejében jelentős védelmi szerepet töltött be a térségben.
Érdekes kitérőt tehetünk a Lavsa település közelében fekvő egykori sóle párló ma már ugyan sekély víz borította maradványaihoz, s ha már arra járunk, ne hagyjuk ki Vela Panitula szigetecskét, ahol a 16. század elején a velencei helytartók egy kisebb várat is építtettek, mely elsősorban a helyi adószedés színhelye volt – a környék halászai itt rótták le a kifogott halmennyiség után járó adójukat. A kemény halászélet rákényszerítette őket, hogy áttelepedjenek a közeli Piškeri-szigetre is, ahol kezdetleges településformát alakítottak ki, de csak a nyári újholdak idején tartózkodtak itt, amikor a legkönnyebben lehetett az ún. «kékhalakra» vadászni. Velence fennhatóságának megszűntével egyre kevesebbet tartózkodtak a szigeten a halászok, így ma már csak elvétve bukkanunk településnyomokra a picinyke szigeten.

Horvátországi utunk során ne sajnáljuk az időt egy rövidebb-hosszabb kirándulásra ezen a valóban lenyűgöző szépségű, időtlen múltba visszarepítő tájon, ahová tökéletesen eredeti módon írta be kézjegyét a természet. Élvezzük a szelíden rapszodikus, mesterien civilizálatlan látványvilágot, szívjuk mélyre magunkban a sós-párás levegőt – töltsük fel mindezzel lemerült testünk és szellemünk akkumulátorait.

A Kornati szigetekhez több kikötőből indulnak hajójáratok, mely kikötőkhöz közeli szállásokat itt könnyen talál: Biograd, Šibenik, Zadar. A hajózással  felmerülő kérdések, illetve hely foglalása, az apartman helyszínen lehet.